Templom
Kiskunhalas - a Duna és a Tisza között található. Budapesttől vasúton 140 km-re, országúton 150 km-re érhető el.
A települést kialakulásakor jelentős vízvilág vette körül. Ennek nádas mocsárvilága nyújtott menedéket, oltalmat a török megszállása idején. Az élővizekben bőven élt hal (mely a lakosok táplálkozását segítette), innen eredhet a város neve is: Halas.
Az országba betörő tatárok elvonulása után (1242) IV. Béla király kunokat telepített a gyéren lakott országrészekre. A kunok letelepülésüket feltételekhez kötötték, melyet a mindenkori királyok elismertek, például:
- A kunoknak joguk van saját törvényeik szerint élni.
- Semmi más törvény nem ítélkezhet felettük.
- Nemeseknek számítanak, ezek kiváltságaival.
- Maguk közül választhatják vezető kapitányaikat.
- Társadalmilag egyenlőek.
- Birtokaik közösek.
- Csak a királynak, vagy az általa kinevezett főkapitánynak engedelmeskednek.
Ezek a szabadságjogok – kisebb megszakításokkal – 1876-ig érvényben voltak. Kiskun Halas 1243-tól 1753-ig kapitányi székhely.
A reformáció megindulása (1517) után hazánkban is gyorsan terjed. Szegedi Kis István munkássága folytán 1541-ben Kiskunhalas egész lakossága a reformált hitre tér. A hitüket gyakorlásához feltételezhetően új templomot is építettek.
Régi templomok
Tudjuk, hogy a törökök már a XVI. század második felében, 1560-70 körül engedélyt adtak a reformátusoknak egyházi építkezésre. Halas legrégebbi templomára utal a szegedi Ferenc-rendi kolostor feljegyzése: Csütörtök Lászlót rablók meggyilkolták 1575-ben.
A templomokat ekkoriban kerítés vette körül, s a kerítésen belül temető volt. A templom pontos helyéről, nagyságáról, időközbeni javításáról, ez ideig biztos ismeretünk nincs. Feltételezésünk szerint azon a helyen állt, ahol a mai templom is van, csak méretében kisebb és építészetileg egyszerűbb formában. Ezt erősíti, hogy már ismert és megbízható adatokat tudunk a későbbi templomokról, melyek ezen a helyen épültek, álltak, bővültek és újultak meg.
Tudjuk például, hogy 1643-ban a gyülekezet harangot öntetett Eperjesen. A XVII. sz. második feléből egyházi feljegyzések bizonyítják a templom építését. Eszerint: 1667. szeptember 5-én fejeződött be az építkezés a mostani templomunk helyén. Becsületes Tegzes János uram bíróságában. Ettől kezdve (1669-től) folyamatosan vezetik az anyakönyvi bejegyzést, nyilvántartást.
Ez a kis templom csak rövid ideig felelt meg rendeltetésének. Nem is lehetett szilárd építmény, mert 1679-ben már új templom építésére gyűjtést indítottak. Pestis-járvány dúlt ekkor a városban. A pusztító betegség ellenére adakoztak a hívek e nemes célra.
1699-ben el is készült a templom, téglából, torony nélkül. A tetejét fazsindellyel fedték. A prédikáló széket, a templomi padokat és a festett deszkatáblákból álló mennyezetet komáromi asztalosok készítették.
1702-1703. években fazsindellyel fedett, vörösre mázolt tornyot építettek a templom nyugati, rét felőli végére. A torony ott állhatott, ahol most az orgona van, de ez nem volt a templom része.
1742-ben a tornyot javíttatták, és emlékeztető iratokat helyeztek el a toronysisak gömbjébe. Ez a feljegyzés részletes adatokat tartalmaz az építkezésről. Megtudjuk belőle, hogy a szükséges anyagokat Pestről 90 szekérrel szállították Halasra az egyháztagok. Ez a torony 1814-ig állott fenn. Ebből a korból származó feljegyzésekből azt is megtudhatjuk, hogy a halasiak 1750-ben harangot öntenek. 1751-ben toronyórát készítettek.
A lakosság számának növekedése miatt ez az 1699-ben épült templom szűknek bizonyult. Ezért új templomot építettek 1771-72-ben. (Belvilága: 18 öl hosszú, 7,5 láb széles, magassága 4 öl.) . A torony a régi helyen maradt. Ezen építkezésről emlékezik meg a mai templomban a déli bejárat felett elhelyezett latin nyelvű emléktábla.
A mai templom
A gyülekezet lélekszáma rohamosan emelkedett, 1792-ben 6500 fő volt. Emiatt a templom kicsinek bizonyult. Bővítés csak kelet felé volt lehetséges. Mivel az 1790/91. évi XXVI. tc. már megengedte, hogy a protestáns templomokat és tornyokat utcára is lehet építeni, ezért a nyugati tornyot lebontották, és helyette a keleti végén építenek újat. Az új torony 1816-ban készül el, úgy, hogy ezzel is bővül a templom. A toronyfedél nem azonos a mostanival.
Ezután a régi templomot lebontották, mert 1818. év tavaszán új templom építését kezdték el, melyet 1823. november 23-án fejeztek be. A szükséges téglát az egyház maga égette, belenyomva saját jelét H.R.E. (Halasi Református Egyház) . A kőműves munkát Schwörtz Frigyes, az ácsmunkát Brandtstädter János szegedi mesterek végezték az általuk készített terv alapján. 1903-1904-ben készült a jelenlegi magasított toronytető: Topán Istvánné Dömötör Zsuzsánna és Topán Imre adakozásából. Az elvégzett bővítéseket a jelenlegi templomtető osztottságán is láthatjuk.
A templom déli oldalán, kívül a fal mellett egy nagy fekete követ láthatunk. Ez a Szégyenkő. Erre a kőre állították vagy ültették közmegvetésre azokat, akiket valamely vétekben bűnösnek találtak. Pl.: vasárnap munkát végez, lop, csal, házasságtörő paráználkodik, káromkodik, felebarátját sérti, szidalmazza.... Ez a büntetésforma 1792-ig állt fenn.
A három templomajtót Tomó Imre asztalos készítette tölgyfából. Figyelemre méltó a keleti oldalon a Szilády Áron utcai főbejáró két rézkilincse, amelyek halat ábrázolnak.
Az ajtón belépve fehér falú, egyszerű templombelső tárul elénk. Biztonságot, békét, nyugalmat sugároz a látvány. Balról (a déli oldalon) a gyönyörű szószék és alatta a Mózes-szék köti le a figyelmünket. Templomunk egyik ékessége ez! Ezt a művészi szépségű és kivitelezésű szószéket 1821-ben Jaquirz nevű pesti asztalos tervezte. Elkészítették Oberfrank Antal asztalos, Molnár Mihály képfaragó, valamint Lieb Antal aranyozó egri mesterek. A hangvetőn és a Mózes-széken látható napkorongba vésett emberalak ábrázolás a János jelenések könyve 21. rész 23-27. versére utal.
A szószék mellett, a déli bejárat fölötti falon két latin nyelvű emléktábla hirdeti az 1772. és az 1823. évi építkezések emlékét.
-Az első szöveg így hangzik magyarul: A Szentháromság tiszteletére, felséges Mária Terézia és II. József római császár dicsőséges magyarországi uralkodása alatt, a helvét hitvalláson levő halasi tanács és nép megnagyobbíttatta az 1772. évben. Énekeljetek Jehovának, kik álltok Isten tornaciban és lakoztok Jeruzsálem falai között. CXXXV. zsoltárból
-A második emléktábla szövege: Az 1790/91. évi XXVI. tc. alapján vallásszabadság visszaállítván, ezen templom megújíttatott, kibővíttetett, és alapjától fogva új toronnyal ékesíttetett, a református egyház elöljáróinak gondoskodásából, egyesült erővel a saját költségén. Az ősök buzgóságához méltón, az elődök példáját követve az egy Istennek emelte a halasi nép, 1823. évben.
Az 1818-as nagy építkezés előkészítésének idején (1774-től 1814-ig) az egyházközség lelkésze, egyben a dunamelléki egyházkerület püspöke Tormássy János, a főgondnok pedig Tóth János volt. Tormássy püspök 1814-ben elhunyt, az építkezést a helyébe meghívott Kovács József lelkész folytatta és fejezte be.
1848-ban Péter Ferencné Pető Erzsébet csináltatta a déli bejárattal szemben elhelyezett keresztelő-medencét.
1883-ban Szűcs Ferenc adományaként, márványból, kehely formára díszesen kifaragott úrasztala is készült, a keresztelő-medence elé.
1845-ben készült az orgona, Bárány Lajos orgonakészítő mester munkája. A díszes házat hozzá Tomó Imre halasi asztalosmester készítette, s a költségek nagy részét is ő viselte. Az orgona ma: 2 manuálos, 20 regiszteres.
A templompadokat Örvös János pesti asztalos készítette. A karzaton levő padok halasi asztalosok: Munkácsi János, Tomó Imre, Csikós Kovács Sándor munkája.
Templomunk hossza: 42m, szélessége: 14m. A fal magassága: 13m 50cm. A torony csillaga pedig: 55m 50cm magasságból néz szét az alföldi síkon. A toronyban jelenleg két harang van, amelyek fisz és a hangon zengenek.